Szeifert Judit: Groteszk levelek Istennek

Groteszk levelek Istennek

Szikszai Károly tárlata

SZEIFERT JUDIT

A művész alkotás közben állandó párbeszédet folytat a készülő művel, illetve egy magasabb szellemi szférával, ha tetszik, Istennel. Az alkotói folyamat tehát emlékeztet az imádságra, de nemcsak a mű születése, hanem a befogadói attitűd is szakrális szituációt teremt, a nézők szintén a fohászkodáshoz hasonló állapotot élnek át. Ha tágabban értelmezzük, akkor szinte minden művészi alkotás valamiféle vigaszt nyújt. Egy részük azzal kelt reményt, hogy a körülöttünk lévő világban felfedezhető lírai szépségeket hangsúlyozza. Más művek éppen ellenkezőleg, hol realisztikus megjelenítéssel, hol önkiíró mechanizmus révén létrejövő expresszivitással mutatnak rá a fájdalmakra, szenvedésekre és gyakran a társadalmi igazságtalanságokra. A (képző)művészet bizonyos típusai a kétségek között vergődő ember kiútkereséseként definiálhatók. Ezek a művek a helyzet felismerése és felismertetése által ösztönzik a szemlélőt is a megoldás keresésére és megtalálására. Míg az előbbi (a lírai szépség felől közelítő), alkotások egyfajta passzív megnyugvást kínálnak nézőiknek, addig az utóbbiak (a negatívumokat megjelenítő művek) a problémák imitálása, és a rávezetés révén aktivizálják a befogadókat ennek a kiútnak a meglelésére.

Szikszai Károly (1952) grafikái és festményei is ilyen aktív problémamegoldásra késztető alkotások. Drámai hangvételű, de ugyanakkor iróniával, sőt sokszor gúnnyal átitatott korrajzok. Az expresszív vonalakból kibontott jelenetek Szikszai Károly műveinek drámai színezetet adnak. Ezek a kompozíciók a groteszk ironikus-szatirikus világába tartoznak, bár bennük a groteszk tragikummal párosul. A művek egy részén a humoros, másokon a drámai elemek kerülnek túlsúlyba.

Szikszai Károly kritikai jellegű sorozatai a tömegkultúrában megjelenő vizuális igénytelenség groteszk (és olykor obszcén) görbe-tükrei. Mesterének vallja Arnulf Rainert, akinek roncsolt felületeire emlékeztetnek Szikszai gesztusszerű faktúrái. Az ezekből kibontakozó, sokszor szándékosan elborzasztó és meghökkentő jelenetek, valamint festői megoldások mind-mind paródiái a steril, üres, sokszor szellemtelen és idealisztikus képi világnak. Alakjai idétlenül vigyorognak, vagy kifejezéstelen arccal bámulnak maguk elé, röhejesen bárgyúak, de a képek foszlott-koszlott felületeik, zaklatott, drámai vonalvezetésük által inkább megdöbbentenek, mint megnevettetnek.

A magyar kortárs képzőművészet hasonló jellegű alkotásainak leírására egy (általam megalkotott) fogalmat használok. Ez a „grotreál” (a groteszk realizmus rövidítése), ami szándékosan utal, nemcsak hangzásában, az ötven évvel ezelőtt „hivatalosan kötelezővé tett”, a diktatúra dicsőítését szolgáló, „birodalmi művészetre”, a szocreálra. A szocreál (azaz a szocialista realizmus) cukorsziruppal leöntött, mesterségesen manipulált, hurráoptimizmus köntösébe öltöztetett jeleneteinek a realizmushoz, a valósághoz tulajdonképpen semmi köze nincs. Utólag nézve ezeket a propagandaműveket, sokkal inkább a groteszk, és a (szocreál kultúrpolitika által sokat támadott) formalizmus kategóriáiba tartozónak érezzük őket, mint realista ábrázolásoknak.

A grotreál fogalmával leírható művek, ahogy Szikszai Károly most látható művei is, a szocreállal épp ellentétben, első pillanatra tűnnek groteszk alkotásoknak, de valójában a legmélyebbre, a valós problémák gyökeréig hatoló, azokat elemző, ha teszik „realista” képek. Előadásmódjuk, alkalmazott képi eszközeik kétségkívül groteszkek, de a valósággal való szembenézés mindig feltételezi a humorérzéket, ez ugyanis a túlélés egyik alapvető feltétele.

A jelenlegi tárlat többségében Szikszai Károly legújabb, 2005 folyamán készült munkáiból mutat be válogatást. Ezeket a műveket drámai, sőt még inkább tragikus hangvétel jellemzi. Mindehhez, a groteszkre jellemző, szokatlan társításként kuszának ható felületek, ákombákomszerű figurák kapcsolódnak.

A kiállított anyagot alapvetően két műcsoportra oszthatjuk. Szorosabban összetartozó egységet képeznek a sötét tónusú foltokkal és gesztusokkal kibontott A tízparancsolat hiábavalósága (2005) és a Levelek Istennek (2005) sorozatok. A fekete és annak különböző árnyalataival képzett, lendületesen alakított, roncsolt faktúrákkal kifejtett tragikus mondanivalójú alkotások nyitányát a 2003-as Gyász című sorozat darabjai jelentik, amelyek közül néhány a jelenlegi tárlaton is látható. A magára maradt ember tragédiájának története filmként pereg le előttünk ezeken a megrázó képeken. A születendő alkotások ösztönzője pedig éppen az elmúlás. A veszteség leküzdésének kísérlete, a nem szűnő fájdalom allegóriája. Bár személyes élményből indul ki, mégis a szeretett személy elvesztésének állított emlékből, egyetemes érvényű fájdalom-monumentumokká válnak ezek a kisméretű alkotások. Mint megszenesedett érháló, amely már csak emlékezik a lüktetve szállított vérre, szövik be a képek felületét a fekete gesztusvonalak. A gyász konkrét szimbólumaiként jelennek meg a fejfák, a koszorúk, a keresztek. Fájdalomtól tébolyult alakok, saját árnyképeikként bolyongva bontakoznak ki a zaklatott vonalhálókból. Üszkös testburkok, amelyeket elhagyott a lélek. A gyászolók és a gyászoltak egyszerre. Végül ők is elhagyják a kép terét, s a sűrű tollvonásokból kialakított rácsos faktúra, a dülöngélő keresztfák tárgyilagos rendje marad csak. A pusztuló felületekből épülő kompozíciók az elmúlás-születés dialektikus egységének kifejeződései.

Hasonló faktúraképzés jellemzi a kiállítás címét is adó A tízparancsolat hiábavalósága (2005) fekete-fehér sorozatot, amelyhez Szikszai Károly saját korábbi rézkarc és hidegtű technikával készült lapjait használta fel. Ezeket a grafikákat dolgozta át akvarellel, kihasználva a vízfesték azon tulajdonságát, hogy csak bizonyos mértékig fedi el az alatta lévő kompozíciót. Még az egészen sötét festékréteg alól is átsejlik az eredeti grafika rajzolata, ezzel szándékosan feltárva-eltakarva folytat párbeszédet a régi és az új faktúra. Ebből a dialógusból keletkezik az új mű, úgy is mondhatnánk ez a folyamatos diskurzus, az eredeti és az utóbb létrejött felület között, eredményezi az új kompozíciót. Szikszai Károly ezen műveinek munkamódszere a teremtés-pusztítás dialektikáján alapul. A felületképzésben látszólag rombol (eltakar korábbi alkotásokat), azonban ezekből a fedésekből, az egymásra halmozott rétegekből új képek születnek. Az ily módon újjászületett alkotások a roncsolást a teremtés eszközévé, a hiányt pedig alapvető építőelemmé teszik. Ugyanakkor egy másik alaptézist, az elfedés-feltárás kettősségét is megfogalmazzák. Hiszen a Szikszai vonalstruktúráival elfedett régebbi műveinek így új dimenziói tárulnak fel. A függönyszerű, hol transzparenssé vékonyodó, hol sűrű vonalkötegekké összeálló gesztusfaktúra pedig épp a lényeg kiemelését szolgálja. Míg A tízparancsolat hiábavalósága sorozat alapvető kompozíciós eleme a folt, addig a Levelek Istennek képein a vonal játssza a főszerepet. Bár gyakran a vonalak itt is foltokká sűrűsödnek, de a belőlük képzett felületeket szilánkszerű karcolatok szabdalják. Ezeken a képeken is a sötét tónusok az elmúlás tematikával kapcsolódnak össze. A roncsolt felületeken sírkövekre emlékeztető motívumok ismerhetők fel (például Levelek Istennek X-XI., 2005). Itt is jól megfigyelhető Szikszai Károly képépítési folyamata, amelynek alapja a rétegzettség. Egyrészt (a kész műveket átdolgozó munkákhoz hasonlóan) több egymásra halmozott rétegből épül a faktúra. A rétegzettség másik megnyilvánulása, hogy a nyugtalanul vibráló felületek többféle technika (például szén, akril, olajkréta) áthatásából születnek. Bár ezek az alkotások is többségében a fekete és a fehér közötti színtartományban mozognak, de az árnyalatokban gazdag szürkék által színes képek benyomását keltik.

A tárlaton látható művek másik csoportjába sorolható képek felületképzése, tartalmi és stilisztikai felépítése, valamint technikai megoldása szintén hasonló az előbbi sorozatokhoz. Alapvető különbség, hogy ezeken az alkotásokon a faktúrák ugyan szintén erőteljes vonalakból és foltokból épülnek fel, de a drámai mondanivaló itt melegebb színek használatával, főként vörösekkel és barnákkal fejeződik ki. Ezeken a képeken a színes foltok, gesztusok hol emésztő tűz lobogó lángjaira emlékeztetnek (Késő I-II., 2005), hol alvadt vérpatakok asszociációját keltik. Ilyen hatású a vörös szín az Elsőáldozó fiú (2005) című munkán, amelynek alapja egy 1959-ben készült fotó. A vérvörössel fedett felületen az arc egy része, és a könyvet tartó kéz realisztikus szigete maradt csak látható a fényképből. Az elsőáldozó gyermeket az átfestés valódi áldozattá változtatta. A réteges faktúraképzés az ebbe a sorba tartozó műveken is megjelenik, amelynek következtében egyes darabok pusztuló felületek hatását keltik. A képek tartalmai elsősorban a felületképzésben jutnak kifejezésre, mindezt szinte csak alátámasztják a rajtuk megjelenő konkrét formai elemek. Több képen egyértelműen felismerhető a Mózes törvénytáblájára utaló motívum (például Alba I-II., 2005), amely egyben A tízparancsolat hiábavalósága sorozat darabjaival teremt gondolati kapcsolatot. Az omladozó hatású, összességében lendületesen expresszív felületek gazdagon egymásra halmozott, sokszor lírai finomságú rétegekből állnak. Így ismét utalnak arra, hogy rombolás és az építkezés, illetve az elmúlás és a születés egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező és kiegészítő egységben léteznek. Mint a sötét és a fény, a semmi és a végtelen, vagy az égi és a földi szféra. A közöttük lévő kapcsolatot alkotásai által a határmezsgyéjükön egyensúlyozó imádkozó alak, a művész teremti meg. A művész, aki drámai hangú, groteszk képekben szól hozzánk, illetve egy magasabb szellemi szférához. Művei néha fájdalmasan ordító, néha csöndesen suttogó fohászok. Vizuális levelek. Ha tetszik, Istennek.

(Galéria IX., Budapest, 2005. VII. 15–VIII. 7.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: