DrMáriás: Pofonok a túlvilágnak

Merre tart mostanában Isten? Van-e még valami szándéka velünk, vagy már belénk fáradt, s félredobva minket valami izgalmasabb játék után néz, mondjuk új playstationt vesz, vagy elmegy gombfocizni kedvenc konkurensével, a Sátánnal?
Nem csodálnám. Az emberiség annyi hülye vezetőt választott magának istenítés céljából, s annyi hülyeséget követett el az utóbbi évtizedekben, hogy egy Emberélet című multimédia-játék manapság már az álmos papucsállatkák között sem váltana ki érdeklődést.

Pedig nem kevés erőfeszítést fejtett ki az emberiség egy része az utóbbi pár évezred során, hogy az emberi életet némi értelemmel és tartalommal töltse meg. Az egyik ilyen eszköz a Tízparancsolat volt, amelyet, ha manapság nem röhögne ki mindenki a hasát fogva, lenne még némi esélyünk, de legyünk őszinték: nincs.
Szikszai Károly nagy és kényes fába vágta a fejszéjét, amikor A Tízparancsolat hiábavalósága című legújabb tárlata anyagát készítette. Olyan népszerűtlen, sőt kerülendő alkotói témához nyúlt, amilyen a hit, a szent, azaz a mélyen emberi. S nyúlt mindehhez úgy, mint egy megvilágosult őrült, aki jobbjával vágja le balkezét, hogy azzal mázolja fel egünkre a valót, amellyel sikolyokat és ráébredést vált ki.
Szikszai legújabb alkotásai érzelmi vulkánkitörések megdöbbentő nyomai. A jószerivel kisméretű, fekete-fehér grafikák, amelyek sokrétű kitakarásokkal, átfestésekkel, kitörlésekkel, kaparásokkal jöttek létre, azt a harsány hangot hordozzák, amelyet Brigádnapló című sorozatából már jól ismerünk. Itt azonban ez a páratlanul eredeti és kőkemény stílus – amelyet nevezhetnénk akár motorfűrész-lírának is – otthonos disznóólunk közéletének kommentálása helyett szakrális témákkal operál. Ha úgy tetszik, ez a sorozat egy olyan Brigádnapló, amely Istent veszi górcsöve alá, s ha a közvetlen jelképesség tudatosan hiányzik is ezekből az alkotásokból, a kimondott tartalom annál inkább válik hajmeresztővé.
Kemény, sőt kőkemény, ugyanakkor finom, leheletfinom képek ezek, amelyeken vakmerő gesztusok párosulnak önpusztító kitakarásokkal. Fekete szivárványba fehér pislákoló fény törik, őrült növények táncolnak a köz stigmáival, emberek küzdenek alaktalan valóikkal, nők folynak szét az éterben, lápok, mocsarak lehelik meleg megtermékenyítő gőzüket felénk, disznóvérrel megfestett elsőáldozók néznek ránk, míg egy belülről szétrepesztő tájban állunk, ott, valahol a világ végén, ahonnan a túlvilág már csak egy örökkévalónyi kúszásra van valahol a végeláthatatlan jéghegyeken túl.
A képek láttán Stalker jutott eszembe, az utasait az atomtemető-szerű tájba vezető börtönben hívővé lett figura, aki írót és profeszszort, a felvilágosulás szentjeit kíséri a titokzatos Zóna legbelsejébe, az agyonvert, kihalt, mocsaras lelki tájba azért, hogy azok annak legbelső bugyrában meglelhessék, amit egész életükben kerestek: a hitet. A hitet Istenben, magukban, egy rokkant gyerekben, egy kóbor kutyában, egy sikolyban, akármiben. De nem találják meg, mert nem mernek olyan messzire menni. Belépni abba a Távoliba, amely a legközelebb van hozzánk.
Szikszai képei mintha ennek az útnak az öntudatlan beszámoló-karcolatai lennének. Olyan jelek, amelyek Istennek szánt sóhajok és pofonok egy világnyi atomszarkofág gyomrából, amelyben meganynyi szív fél és dobog. Ahol férfiak tépnek ki fákat, nők nézik magukat törött tükrökben, gomolygó özönvizek sodorják el az utolsó stégeket, elerőtlenedett testek omlanak össze nádasokban és erdőkben a fájdalom utolsó húscafatjaiként, s ahol az út vége felé fojtó füst világlik fel, hogy megjelenhessenek a csónakok, amelyek a túlpartra visznek, míg a gomolygó sötét masszából egy kéz nyúl ki.
Ez a kéz a művész keze, amely a sötétség mélyére karcol fényeket, a mindent kitöltő fekete szivárvány aljára. Képeivel magán üt réseket, s hoz fényt, hogy utat vágjon arra, amerre menni érdemes.
Befelé.

(Szikszai Károly tárlata július 27-éig látható a Ráday IX Galériában [Ráday u. 47.].)

Élet és Irodalom, XLIX. évfolyam 29. szám, 2005. július 22.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: